villámkritika
Van élet Sztanyiszlavkij után!
Liliom
(Sztanyiszlavkij Ugrócsoport, Nagykálló)
A színházi formanyelv nagyon sokféle lehet. Ki hogyan fogalmazza meg azt, hogy mit gondol
a világról, és ezt milyen formába önti, döntés kérdése. A Nagykállói csoport az illúziókeltés
színházát választotta erre a célra.
Felszállás a körhintára. Nagyon nagy feladat még egy hivatásos színész számára is ennyi
szöveget ilyen pontossággal megtanulni, és azt érthetően visszaadni. A csoport tagjai kivétel
nélkül pontos szövegtudásról adtak számot. De mi van még a szövegen túl? A karakterek
motivációi, a gondolatok, ki nem mondott szavak, csendek. Az előadásnak a pergő szövegei
nem hagytak időt arra, hogy megtörténjenek azok a dolgok, amik nem a felszínen vannak.
Hiszen a kommunikációnknak a töredéke zajlik a verbalitás szintjén. A srácok hiába próbálják
saját magukból felépíteni a karakterüket, az előadás tempója nem teszi ezt lehetővé. Néhol
viszont, ahol levegőt tudunk venni, meg-megcsillan a szemükben a gondolatok tisztasága, a
motivációk rendezettsége, és innentől fogva bármit mondhat az adott szereplő őszintén fog a
színpadon megszólalni. A két lányban (Mari, Juliska) meg van ez a férfiak iránt érzett finom
erotika…,de már mondani kell tovább a szöveget. Liliomban meg van a csibészség…,de
mondani kell tovább a szöveget. Ki kell emelnem a két rendőrt, amelyek az előadás
kishányadának részét képezik, de az ő gondolkodásuk egyedi karakterek formál, akár legyen
szó esztergályosról, vagy purgatóriumi vezetőről.
A körhinta forog. A körhinta, akkor forog igazán, ha pontosan tudom, hogy mi a szándékom
az előadással, tudni kell, hogy miért választottam ezt a darabot, mi az, amit ebből a darabból
ki szeretnék emelni, és mik azok a kérdések, amiket ez által a darab által fel akarok tenni.
Mivel Molnár Ferenc ezt a darabot 1909-ben írta több mint 100 éve. Ki kell mondjuk, hogy
meghagyni dramaturgnak Feri bácsit nem jó ötlet, vagy legalábbis merész vállalkozás. Mert
én nem arra a körhintára akarok felülni, ami 100 éve porosodik, hanem amit a
Sztanyiszlavszkij Ugrócsoport letisztázott és felújított.
Új menet a körhintán. Sztanyiszlavkijnak nagyon sokat köszönhetünk, és minden színházi
embernek illik tudni róla, de nem szabad elfelejteni, hogy Ő a tegnap gyermeke, és a
hagyomány tisztelet nem jelent egyet azzal, hogy a ma gyermekeitől (Robert Wilson, Peter
Brook, Eugenio Barba, Bodó Viktor, Pintér Béla) nem meríthetünk ötletet, hogy aztán mi
legyünk a holnap gyermekei.
Kecskemét, 2012.04.21.
Fodcsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése