Villámkritika
(Budai
Középiskola – Ködvelők)
A
Gyuri?
Szombat délben állunk a Ciróka előtt, odajön egy lány és szemetet kér.
Mire kell neki a mi használt zsebkendőnk?- a darabhoz. Odaadtuk és elment.
Bementünk, beültünk a színpad közepére és jéé, a szemétkupacban ott a mi
zsepink is!
A tér elrendezése már kíváncsivá tett minket, végülis mi is bent ültünk a
szobában. Ez néha előny, néha viszont hátrány volt az előadás szempontjából.
Olykor nem értettük, miért kell ott ülnünk a lábuk alatt, mikor a nagyobb megmozdulások
inkább a nézőtér felé irányultak, és voltak olyanok is, amiket az első párnákon
is alig láttunk, hallottunk, hát még a nézőtér utolsó soraiban... . Úgy
éreztük, sok poén és párbeszéd elveszett, valószínűleg azért, mert kétfelé
kellett játszaniuk, így könnyen kerültek takarásba, és sokszor befelé
játszottak a nézőtérnek háttal, ami zavaró és érthetetlen lehetett. Szubjektív
véleményünk szerint így, ekkora színpadon, nem volt jelentősége, hogy ott
ültünk a „szobában”, mert a történéseknek nem voltunk jobban részesei, pedig az
elrendezésből ezt vártuk volna. Talán jobban érvényesülhetett volna egy kis
színpadon csak a nézőtér felé játszva.
Alapvetően a történet igazán
életszerű. Egy mai baráti társaság - sokszor azon nevettünk, hogy felismertük a
tipikus karaktereket a közvetlen társaságunkból is. Megvannak a vezető
egyéniségek, akik egymással rivalizálnak, és a többiek, akik nem szeretik, ha
irányítják őket, tehát senkinek nem jó semmi, de mégis összetartja őket, hogy
örömet akarnak okozni a barátjuknak, Gyurinak. Ki is az a Gyuri? Valójában úgy
tűnik, ő a társaság központja, később kiderül, hogy egyben a körön belüli
konfliktusok forrása is - talán nem is olyan nagy Barát!? Hiába a sok
készülődés, begyakorolt tánc és a díszítés, a legnagyobb meglepetést mégis
Gyuri okozta számukra…
Természetesen nem ismerjük a játszókat, de úgy tűnt, mindenki megkapta a
„maga szerepét” az előadásban, a mindennapi életben is így képzelnénk őket (J),
ezzel szemben a színpadi jelenlét nem
mindig volt egyenletes.
Az előadás üdítő és szerethető volt
így szombat délben, jól éreztük magunkat. Szórakoztató és élvezhető darabot
láttunk. Külön dicséretes, hogy a szerző korunkbeli fiatal lány, ilyen szinten
foglalkozik drámaírással. Gratulálunk, köszönjük az élményt és sok sikert
kívánunk a továbbiakban!
Kecskemét,
2012-04-21. Szilvi,
Dorina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése