Villámkritika
Ápontgépont(hehehe)enpontepontespont
Á.G.N.E.S.
(ADYÉK/newwave)
A debreceni ADYÉK/new wave csoport Á.G.N.E.S. című előadása a jól ismert Arany János-balladát dolgozták fel. A történetnek csak a fontos elemeit tartották meg (a szeretőt teljesen
kiírták, itt Ágnes öli meg a férjét, illetve a képzelődését sem (csak) az elmebaj, hanem a
kábítószerek (is) a felelősek. Valamint a csoport mindenben a lehető legaktuálisabb próbált lenni,
elég csak a zenei, illetve popkulturális utalásokra gondolni, vagy akár a rengeteg Kecskemétre,
kecskemétiekre vonatkozó kiszólásra is.
A darab egy jól eltalált bakijátékkal kezdődik, és a későbbiekben is megmarad ez a
rendkívül erős komikus vonal, amely egyrészt oldja, másrészt abszurd megvilágításba helyezi az
eredeti szöveg rendkívül ijesztő, már-már thrillerbe hajló alaphangulatát. Ez a kettőség nem csak
a történések, és a szöveg szintjén jelent meg, hanem a fentebb már említett zenei vonalon is
megjelentek, akárcsak a sűrűn előkerülő táncoknál, itt elég csak a kínzásra használt csárdásra
gondolni.
Ugyanakkor végig jelen van eldönt(hete)etlen kérdésként az eredeti műben is jelen lévő,
bár itt átfogalmazott kérdés. Se a nézők, se Ágnes nem tudja eldönteni, hogy a tárgyalása a
fejében játszódik-e le, vagy pedig egy tényleges, bár A per bíróságára erősen hajazó tárgyaláson
vesz-e részt.
Ennek a kettőségnek a kialakításában természetesen a színészek remek játéka, bravúros
mozgása is szerepet játszott. Bár a fentebbi sorokból úgy tűnik, a darab főszereplője Ágnes, ám a
három fiatalember (akik folyamatosan váltogatták szerepüket) is vele azonos, hanem még
nagyobb teret és figyelmet követeltek ki maguknak, és bár gyakran kalandoztak el az altesti,
illetve erotikus poénok területén, sőt, az egyikük még (látszólag) meztelenre is levetkőzött;
ezeket a kényes, néha a nézőknek is kényelmetlen szituációkat is teljes fegyelemmel kezelték.
Ugyanakkor a kettőség fenntartásában a rendezés, illetve a szöveg is nagy szerepet
játszott, a tárgyalás szövegéből kinyíló, azt átértelmező szójátékok, újabb és újabb jelenetek,
illetve ezekkel szemben a tárgyalásokat ábrázoló színdarabok és filmek általánosan használt
technikája, a flashback mindkét elképzelést valószínűvé teszik. Ám megint csak Arany Jánoshoz
visszatérve, ahogy a balladának is kötelező eleme az eldönthetetlenség, itt is felmerül a kérdés,
szükséges-e egyáltalán eldönteni a kérdést. (A Vörös Rébék a darabba való beidézése is erre
játszik rá.)
Ugyanígy a darab díszletei, kellékei is csak az egymás mellett elcsúszó értelmezéseket
erősítik, példának okáért a legfontosabb díszlet, az ajtó, amely egyszerre tárja ránk a ballada
szövegét, valamint zárja el a férj holttestét, ezzel megjelenítve Ágnes elmebaját (vagy itt
kábszeres őrületét), amelyre csak rájátszanak az ajtó mentálhigiéniás állapotára vonatkozó
kérdések, megállapítások.
Az Ágnes asszony ilyesforma, komikus feldolgozása igencsak aktuális, elég csak a
mostanában előkerült félrefordításra gondolni, ami után egyesek rögtön Parti Nagytól
szeretnének végre Arany-átiratokat olvasni.
A fesztivál nézői ezzel a darabbal egyrészt mélyebb betekintést nyerhettek az egyik
legismertebb magyar irodalmi műbe, valamint egy abszurd körutazást tehettek az emberi test és
elme nem túl gyakran előkerülő aspektusai körül.
2012. április 21.
Füzi Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése