villámkritika
Őrület a kádban
Marat/Sade
(ADYÁK-13/D,Debrecen)
Vasárnap délelőtt hamvainkból szedett össze minket fesztiválozókat a napfény, miközben az
Ifjúsági Otthon udvarán néztük az előadást. Pontosabban nem udvar ez már, hanem egy
elmegyógyintézet, méghozzá a neves charentoni „ápolda”. Az udvaron fel alá járkáló
bolondok és őrültek között vezet az út a nézőtérre. Még a rigók is meglepődve veszik
tudomásul a helyszínváltást. Ami rögtön feltűnik a szemlélődőnek, hogy itt nem puszta
játékos őrületről van szó, hanem tudatosan felépített alakokról, állapotokról. Dicséretes
ahogyan a játszók mind lélektanilag, mind fizikailag megmutatták a rájuk osztott karaktereket.
Furcsa bohócszerű sminkek, fehér ruhák, körbe-körbe járó szempárok, nevetések, röhögések,
s olykor üvöltések visszhangoztak. A történet nem kell ecsetelni. A bolondok forradalmát
szervező Marat és a róla író Sade marki sokak által kedvelt figura. Úgy érzem a rendező
Bakota Árpád elsősorban a színészi eszközök a szituációk és a formavilág megismertetésére,
tanítására használta az előadást. Éppen ezért, nagyon pontos váltásokat, kreatív térhasználatot,
kiváló alakításokat figyelhettünk meg az előadásban. A fiatalok értették mit miért csinálnak,
nem volt kétségem, hogy az őrület megjátszása mindvégig tudatos és ésszerűen irányított.
Nagyon izgalmas koreográfiák születtek a dalok alá, és nem utolsó sorban tisztán, együtt és
energikusan énekelt a csapat. Nem tudom hányszor játszott előadást láthattam, de mindvégig
vezetett engem a játék magabiztossága. S olykor amikor technikai baki csúszott az előadásba,
a kétségbeesés helyett az „őrültek” kiszóltak rendezőjüknek, hogy: „Nem ez jön!”, és
türelemmel kezeltek minden felmerülő problémát. Kiemelném a két főszereplő fiú játékát, de
közülük is elsősorban a Sade markit alakító fiúét. Minden pillanatban, még a takarásban is
állapotban volt, tekintetéből sugárzott a figyelem és a tudatos koncentráltság.
Hiába ültem a lehető legrosszabb helyen, még így is teljes erejével lecsapott rám az előadás.
Sajnos be kell valljam néhány pillanatról, pont a rossz szemszög miatt lemaradtam, de ez csak
ösztönöz arra, hogy ha Debrecenben járok, nézzem meg az előadást eredeti helyén a pincében.
Köszönöm, hogy részese lehettem az őrült forradalomnak.
Kecskemét, Április 22.
Sárosi Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése