villámkritika
A ti időtök
MI, TIme
(Arrabona Diákszínpad, Győr)
A szombat este utolsó produkciójáról is elmondható, hogy humora visszhangra talált a közönség
soraiban. A győriek büszkék lehetnek, a legkülönbözőbb eszközökkel nevettettek meg minket.
Gondoljunk csak a kezdésre! A színpadi játék egy „itt és most”-tal indult: feljön egy „öntelt”
ember a színpadra, és elmondja azt a rövid monológot, hogy mi most örüljünk, mert láthatjuk őt, és
nevessünk rajtuk. Aztán az előadás közepe táján három srác feláll, megáll a színpad közepén,
egyikük közli, hogy most egy percig övék a színpad, mert Ricsi (Balla Richárd, rendező) nem írt ide
nekik jelenetet. És mi, a közönség pedig nevetünk, el sem hisszük, hogy ott áll egy percig a három
fiú; minden arcrezdülésük kacagásra késztet bennünket. Ezek a mozzanatok elmossák a színjáték és
a valóság közti határokat, kizökkentenek bennünket a játékból, eszünkbe jut a valóságon nevetni, ez
közelít a színház az egész világ-érzéshez. De eközben egy improvizációra épülő előadást látunk,
humorgyakorlatokat, a fiatalok porblémáiból egy csokorral, a szüzesség elvesztését, és néha súlyos
tévedéseiket, a játék komollyá válását, például amikor erőszakkal akarják megszerezni egy szűz
lány vérét egy varázsfőzethez. Kizökkent bennünket a jelenetek többségének lezárása: „tanulnom
kell az érettségire” – zombivá vált fiatalok kilépnek a diskurzusból és ezzel csöppenünk bele az új
szintuációba. Ilyenkor a jelenet többi résztvevője kérdően, értetlenkedve néz a „zombira”, aztán
legyintenek, megrántják a vállukat. Valószínűsítem, hogy az ötlet abból az érzésből született, hogy
az életben is sok pillanatban bevillan az érettségi előtt álló fiatalnak, hogy neki tanulnia kell, ez a
megoldása a jelenet lezárásának szintén egy kezdeményezés a realitás és a színjáték közti határ
elhalványítására. Szintén a fiúk jelenete, amikor a legkülönbözőbb módokon mesélik el
szüzességük elvesztését. Ahogy közeledünk a legalacsonyabb sráchoz, egy olyan előfeltevés
képződött meg bennem, hogy ő még szűz kell, hogy legyen. De hogyan fogja ezt elmondani. Egy
régi, ismert és viszonylag gagyi magyar rapper egyik számának híres sorával teszi ezt meg: „A szex
vajon mi?” A reakció órisási hahota. Sajnos a rappelés nem annyira volt hallható a nézőtér hátsó
soraiban, amit nagyon sajnálok.
A produkció egységes volt, végig fenntartotta a figyelmet, a poénok nem sikkadtak el,
hanem csattantak, jól éreztem magam. Arra kíváncsi lennék, mit jelentettek a számok a pólókon –
ezen gondolkodom azóta is.
Kecskemét, 2012. április 23.
Kollár Zsuzsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése