villámkritika
Egész világ
Más Vár
(Kéttannyelvű Gimnázium Színjátszó Csoportja, Balatonalmádi)
Szeretem azokat az előadásokat, amelyek megteremtenek maguk köré egy világot, és ebben a
világban tudnak létezni. A Más Vár című előadásban valóban egy egészen újonnan konstruált
világot hoztak létre, amely törvényszerűségeire nekünk nézőknek kellett rájönni.
Ütős. Nagyon nagy élmény színházban, amikor azt tudom mondani, hogy „jé tényleg”, ez tényleg
ezért és ezért van. A felismerése annak, hogy a három lakhely külön „nyelvet”, vagy inkább zenét
beszél nagyon érdekes jelenség a színházban. A gesztusok szerepét felváltják a zenei hangok által
nyújtotta lehetőségek. Ennek a kettőssége adja az előadás feszültségét, és ugyanakkor ebben a
feszültségben a humor különböző finom formái is megjelennek. Példaként az ütős hangszeres
várnál a betontörő, mint az ideális közlekedési eszköz, egyszerre konstruktív, és dekonstruktív.
Egyszerre építi a maga vára köré emelt világot, és rombolja le a másik várak zenei összhangját.
Felmerül a kérdés, hogy vajon mi az, hogy zene? Talán erre a kérdésre konkrét választ nem kapunk
az előadástól, mindenesetre azt megtudjuk, hogy a lehetőség ott van minden zörejben.
Fújós. Ha zeneiségről beszélünk, akkor viszont meg kell említenem a tempót. Az előadás eljátszott
ezzel a fajta lehetőséggel is, néhol lassú, néhol viszont pergő jeleneteket láthattunk. Némely ponton
az előadás nem tartotta a tempót, lemaradtak, ekkor az előadás leginkább a nézők köhögéseivel lett
tele. Érdemes lenne pontosítani, esetleg bizonyos jeleneteket, mondatokat kihúzni, hogy a lassú
tempó ne az „unalommal” legyen egyenlő, hanem ahogyan azt láttuk egy-két ponton (szemüveg
levétel), humor forrása, esztétika minőség legyen.
Pengetős. Külön ki szeretném emelni az előadásból a katonai sisakos ütős hangszeres fiút. Színpadi
jelenléte, kimagasló tehetségről adott számot. Már vártam, hogy mikor láthatom a tekintetét, vagy
hallhatom a hangját. Minden megszólalása mögött pontos elgondolás van, vélemény az adott
világról, és viszony az adott dolgokhoz. Peter Brook mondta, hogy bejön egy ember a színpadra és
nem történik semmi. Majd bejön egy másik, és bejön vele egy egész világ, úgy érzem, hogy vele
tényleg bejött ez a világ, nagyon köszönöm. Az viszont a vezető részéről nagyon rossz húzás, hogy
egy ilyen energiaforrást, ilyen, a színházi karakter megformálásáról egyedien gondolkodó srácot
HÁTTAL állítani a nézőknek.
Összhang. A nézői vélemények nagyon megosztottak voltak, volt szerencsém kihallani egy
beszélgetést, miszerint ez az előadás rossz volt. Én azért nem hinnék ezeknek a visszajelzéseknek,
mert az indokolatlan megjegyzés sohasem vezet előre, ha csak dicsérném az előadást, akkor nem
biztos, hogy elgondolkodnak az alkotók, hogy min lehetne még változtatni, és fordítva.
Mindenesetre én a színházból nagyon pozitív élménnyel távoztam, hiszen az előadás egyes
jelenetek esetlenségével, a srácok ripacskodásra reflektáló színjátszási stílusával, esetleges
mesterkélt viccekkel együtt nagyon szerethető volt.
Kecskemét, 2012. április 22.
Fodcsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése