villámkritika
Közönségsiker, kritikai kudarc. Vagy mégsem.
Liliom
(NNÁ-KIMI 11/b, Liget csoport)
A rendezésről: az előadás elején lévő dalt én elhagytam volna, számomra nem tett hozzá, és el sem
indította az előadást. Jó a darabválasztás, van benne feladat, és a közönségre nézve is hálás. A
karakterek ötletben, megvalósításban is humorosak, szerethetőek. Kicsit zavarók a köztes átállások, de
az üvegekkel való zenei játék kárpótol, sokszor tovább is hallgattam volna még. Hogy a választás
hibája-e, nem tudom, de nagyon sajnáltam, hogy a Julit, Liliomot, és a Marit játszókon kívül a többiek
nem kaptak nagyobb lehetőséget a megnyilvánulásra. Ez a sajnálat csupán a játszók dicsérete, mert
úgy gondolom, mindenki tudott volna még mit mutatni a közönség örömére.
A darabról: Molnár Ferenc híres jó humoráról, a neve ígéret a közönségsikerre. A nyelvezete szép
feladatot ad, amelyet sokszor nagyon szépen megoldottak, de néha úgy éreztem , hogy a kellő
hangerő és artikuláció hiánya miatt lemaradtunk egy-két nyelvi humormorzsáról. Liliom halála után
változik a darab hangvétele is, ezen a ponton elvesztette az előadás azt az erejét is, amit az első felében
a humor és a játék megteremtett. A végét megoldatlannak éreztem.
A játszókról: irigylem a rendezőt a jó alapanyag miatt, mint már említettem, jó lett volna a
mellékszereplőkből többet is többet látni, mert a jeleneteikből kiderült, hogy egy ígéretes csapattal
állunk szemben. Szépen felépítettek a karakterek, végigviszi mindenki a magáét, kinek mennyi jut. A
Liliomot játszó fiú erős jelenléttel bír a színpadon, és jó érzékkel nyúl a karakterhez. A Julit játszó
lánynak nagyon szép pillanatai vannak az előadásban, és jó választás a szerepre. A kiborulás
mikéntjével nekem nem volt problémám, szerintem léteznek olyan nők, akik így élik meg az őket ért
agressziót, lelki fájdalmat. A Marit játszó lányt külön szeretném kiemelni, bájos volt, és nagyon
szerethető. (Persze nem csak ő.) Nagy feladat végig a színpad széléről kísérni az előadást civilkedés
nélkül, koncentrált figyelemmel, az öröm, hogy ez itt megvalósulni látszott. Sajnálom viszont, hogy az
előadást végigkísérte a zenei korrepetitor, szerintem a diákok vannak annyira ügyesek, hogy ezt belső
segítség nélkül megoldják, legalábbis úgy tűnt, (de nem vagyok tisztábban a részletekkel).
Összegészében remek közösségi munkát láttunk, szép játékokkal, tehetséges játszókkal, egy nehéz
előadásban. Ami a legfontosabb, a tapsból kivehető volt a közönség szeretete, és azután, hogy ti
láthatóan élveztétek ezt csinálni, talán ez a legfontosabb.
Köszönöm az élményt!
Kecskemét, 2012. április 21.
Kultúr Rozi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése